BS

“There’s nothing here worth saving,
Is no one here at all?
Is there any net left that could break our fall?”

Nem jó az embernek társadalomkritikával kapcsolatban írnia…olyan mintha a saját kapuja felé támadna egy focimeccsen..nincs kivétel sajnos; csak jobb időszakok.
Na de miért menő, ha az ember nem tud élni? Nem kéne példákat hoznom, bőven elég sétálni a városban..

C.P.
“A lemezfelvétel estéjén szállodai szobájában Parker annyira berúgott, hogy többször ment le a hotel előcsarnokába anyaszült meztelenül, hogy telefonálni akar, de ezt mindig megtagadták tőle, végül a szálloda vezetője egyszerűen bezárta őt a szobájába. Valamikor az éjszaka folyamán aztán felgyújtotta hotelszobájának ágyát egy cigarettával, majd végigrohant a szálló előcsarnokán, mindössze a zokniját viselve.” - az egyik legnagyobb jazz-zenész. hatalmas zseninek tartják. létezik zseni balhé nélkül..?

az ember miért akar menő lenni? miért akar kilógni a sorból?
miért az a legjobb arc, aki alternatív..aki a társaság középpontja..aki a bulin a leghamarabb lesz részeg, aki osztogatja a cigit, aki olcsóbban szerez füvet?
miért menő, ha már cigiztünk szívtunk pipáztunk lefeküdtünk valakivel tizenévesen?

miért nem az az ember a menő, aki nem így él? miért az a gáz, ha valaki nem megy el partizni? miért az a gáz, ha valaki nem lesz részeg minden héten? miért az a gáz, ha valaki nem áll be a sorba? miért az a gáz, ha valaki nemet mond valamire? nem értem, komolyan..és mit mondanak erre az emberre?
“…neki nincs élete..miért nem tudsz élni..?” “..és 60 évesen az unokáidnak mit fogsz mesélni?” “..egyszer élünk, élj a mának..” mit fogok mesélni az unokámnak?
melyik a nagyobb baj? ha van mit mesélnem, vagy ha nincs? az ő szemében melyik az értékesebb?

komolyan..tél van, hideg; mész az utcán, látsz egy hajléktalan embert a falhoz támaszkodva, talán táblája is van, és csak aprót kér. 10-20 forintokat..de most sietnem kell, megy a busz, vagy a pénztárcám a táska alján van, nem fogok megállni az utca közepén keresgélni, amúgy is, úgyis cigire, vagy piára költené..megyek tovább, sietek a buszra. nagy sor, tuti, hogy tele lesz a busz, nagy nehezen felszállok, de elölről-hátulról nyomnak, kérek egy jegyet, adom a pénzt, és kiesik egy 20 forintos. nem tudok lehajolni, tele a busz, alig tudok megmozdulni..a hajléktalan embernek mennyit számított volna az a húszas. és ha cigire költi? és ha piára költi? miért ítélem meg őt? voltam már hajléktalan? tudom, hogy abban a helyzetben mi tesz boldoggá? min múlt, hogy nem én lettem hajléktalan? min múlt, hogy nem én születtem olyan családba, ahol a szüleim nem tudtak munkát szerezni? és mi a vége? az az apró ott pihen valamelyik busz sarkában, még csak észre sem lehet venni..
”..the most terrible poverty is loneliness and the feeling of being unloved.” - M.T.

más. gondolj bele, milyen lenne, ha ma meghalna a testvéred/anyukád/apukád?
mennyi időbe telne feldolgozni? egyáltalán fel tudnád-e dolgozni? milyen sebeket hordoznál magadban életed végéig? beszélünk róla, ez a jobbik eset; senkinek se kívánom, hogy élje meg ezt a helyzetet…de ember, statisztika. naponta 30.000 gyermek hal éhen..magyarul 60.000 szülőt érint ez a dolog, naponta..csak gondolj bele, hogy milyen lenne, ha meghalna a gyereked; mekkora fájdalom lenne benned..és ez a fájdalom ma 60.000 ember életében megszületik, és lehet, hogy életük végéig a szívükben marad.

hétköznapi dolgoknak tűnnek. van apukám, anyukám, tesóm, van internet itthon, azt eszek, amihez kedvem van, annyit iszok, amennyit szeretnék…ezek a dolgok nem okoznak különösebb örömöt; annyira hétköznapiak, megszoktuk őket.
nézem a tévét, híradó, új-zéland, bányarobbanás, senki sem élte túl. továbbkapcsolok, kezdődik az x faktor, meg az aktív. fő hír a műsorban, csonka andrás megint náthás..a bányabalesetről mesélnek 3percet, csonka andrásnak meg negyed órán keresztül adnak tippeket, hogy hogy előzze meg legközelebb a náthát.

ami körülöttünk van, ami körülvesz minket, az otthon, amiben élünk, a ruhák, amikben járunk, a kaják, amiket eszünk..a barátaink, anyu/apu munkahelye..ezek nem evidens dolgok. Élnek olyan emberek, akiknek ez nincs meg, nem adatott meg.
Min múlt az, hogy nem egy olyan családba születtem, ahol a szüleim egyszerűen nem kapnak munkahelyet? Min múlt az, hogy nem egy afrikai családba születtem, ahol egyszerűen csak az éghajlat, a gazdasági, és a háborús helyzet miatt nincs mit enni?

Képesek vagyunk órákat tölteni egy facebook előtt. Az az igazság, hogy mesélhetek, de amíg nem éled meg, addig ez csak egy elolvasott blog lesz, semmi több. Tavaly karácsonykor pár ismerősömmel elmentünk a Pető intézetbe; gyermekkarácsony alkalmából vittünk egy műsort magunkkal, sütöttünk sütit, ajándékokat vittünk. Annyi szeretetre lenne szükségük azoknak a gyermekeknek, és nem kapják meg. Nem figyelünk rájuk, felszállunk egy buszra, és csak azért vesszük észre az intézetet, mert a piros előtt megállt a busz. Szeretetre van szükségük, de ők még többet adnak..ez a nem mindegy. Körülbelül 2 órát voltunk ott, de a végén úgy éreztem, mintha engem látogattak volna meg. Akkora szeretet áradt belőlük..és ez sokkal mélyebb nyomot hagy az emberben, mintha facebook-on az egyik képét 30an like-olják. És ez csak egy karácsonyi alkalom volt, egyszer egy évben, akkor sem több 2 óránál. Az a nem mindegy, hogy 2 órát simán el tudunk tölteni a facebook előtt 1 nap alatt. És azoknak a srácoknak mennyit számított az a 2 óra, ami még 2009-ben volt. Hát még nekem.

Nem azt mondom, hogy ne szórakozzunk, vagy ne legyenek barátaink, vagy ne menjünk el moziba, vagy ne menjünk el egy koncertre..csak legyen hála a szívben, hogy itt van mit enni, van munkahely, van egy család, van egy meleg otthon, ami megvéd a hidegtől…mert ez nem magától értetődő..
de mégis. elmegyek fehérvárra, látom a piásüvegeket, a részeg arcokat, a pipásokat, a füveseket. mindig vannak emberek, akik rosszabb helyzetben élnek. És mégis boldogabbak, mint mi. Pedig itt van 20megás net, iPhone, Burger King, Megasztár.

”..when we forsake the lives of others, we actually forsake our own.”

(JTH)